Anyagismeret, avagy miből készül a sál, stóla, sapka, kesztyű

Viszkóz

 

A viszkóz természetes alapú vegyi szál.

A viszkóz nem sorolható a klasszikus természetes szálak, így a pamut, a gyapjú vagy a selyem körébe. Különbözik azonban a szintetikus anyagoktól, például a poliésztertől is: alapanyaga természetes eredetű, ugyanis folyékony cellulózból szövik. Az úgynevezett cellulóz különböző fafajtákból nyerhető ki, például fenyőből, bükkből vagy bambuszból. Nedves centrifugálási eljárással egy rendívül sokoldalú anyag jön létre, amely könnyen színezhető és feldolgozható.

A viszkóz gyakorlatilag a legtermészetesebb anyag a szintetikus anyagok között. A természetes szálak számos előnyével rendelkezik. Ennek köszönhetően a viszkózból készült pólók, ingek vagy blúzok például hasonló nedvszívó képességgel rendelkeznek, mint a pamutpólók – ez azt jelenti, hogy optimálisan magukba szívják a verejtéket. A hőmérséklet-kiegyenlítés előnyét is felmutatja: a valódi szintetikus szálakkal, például a poliészterszálakkal ellentétben a hő könnyedén távozni tud a viszkózszálakon keresztül. További előnye, hogy a színezést követően a viszkóz rendkívül hosszú ideig megtartja a színét, és egyáltalán nem fakul ki. Emellett sokan nagyon kényelmesnek tartják a viszkóz viselését. Az anyag kellemesen puha és bársonyos tapintású. A pozitív tulajdonságait tekintve a viszkóz a selyemre hasonlít, ezért műselyem néven is szokás hívni.

Néhány hátránya is van azonban az anyagnak. Míg sok anyag nedvesen is ellenálló marad, a cellulózszálak nem tartoznak közéjük, ez ugyanis nedvesen hajlamosabb a szakadásra. Emellett érzékeny a fényre, és könnyen penészedik. Mosáskor azt is szem előtt kell tartani, hogy az anyag összemehet, és mosás után adott esetben vasalni is szükséges, mert a viszkóz könnyen gyűrődik.

Egyre gyakoribb, kellemes viselet, ezért sok sál, stóla, kendő kedvelt alapanyaga.

Poliészter

A legsokoldalúbb tulajdonságokkal rendelkezik, nagyon sok területen használják. Az egyik leggyakoribb és legnépszerűbb vegyiszál a világon. Szálkeverékekben, adalékanyagként nagyon gyakran találkozhatunk vele, gyapjúval, pamuttal, viszkózzal vegyítik, hogy kiegyensúlyozzák ezen szálak kevésbé előnyös tulajdonságait, például a gyűrődékenységet, a színkopást, a bolyhosodást, a tisztíthatóságot stb.

Finom női konfekció, alkalmi, és sport ruházat céljára is alkalmas. Öltönyök, kosztümök, ruhaanyagok, ingek, blúzok, sálak, stólák, sapkák, munkaruházat, polár holmik, kabátok, védőruházat, bélés, cérna, vlies-anyagok stb. egyaránt készülnek belőle.

A hőszigetelő képessége előállítástól függő. Alig vesz fel nedvességet, könnyen feltöltődik. A kopásállósága és a szakítószilárdsága a legjobbak között van. A rugalmassága nagyon jó, gyűrődésre alig hajlamos.

A fényereje és a szálfinomsága előállítástól függően bármilyen lehet.

A fényállósága nagyon jó.

Pamut

A pamut a gyapotnövény (Gossypium) magjait burkoló finom szálak halmaza. A gyapotszálat a textilipari szaknyelvben a leszedést és a szálaknak a magoktól való elválasztását (degrenálás) követő állapotától nevezik pamutnak. Az egyik legfontosabb textilipari nyersanyag, egyike a legősibb növényeknek, amelyet az ember termeszt.

Gyártása során először a pamutszálakat kifésülik, lazítják, amivel a szálakat párhuzamosítják (kártolás), majd ezt követően mechanikailag stabilizálják és adalékszerrel kezelik. Penészesedés ellen és tűzállósági tulajdonságainak fokozása érdekében kevés adalékszert, 3-8% bórsavat adagolnak hozzá.

A pamut sálak, stólák kellemes viselet.

Gyapjú

  

A juhok lenyírt szőre. Ritkábban egyes más állatok (például angórakecske, kasmírkecske) szőrzetét is nevezik gyapjúnak, de ilyen esetben mindig elé teszik az állat nevét (angóragyapjú, kasmírgyapjú). A gyapjú – a hernyóselyem mellett – az egyik legfontosabb állati eredetű textilipari nyersanyag.

Általában a sálak, stólák, sapkák, kesztyűk készítésénél, hogy ne „szúrjon” más alapanyaggal keverve kerül felhasználásra.

Akril

Miből készül az akril szövet? Az akril szövet polimerből készül, amelyet kifejezetten akril szövetek létrehozására terveztek. Ezt a polimert poliakrilonitrilnek nevezik, és ahhoz, hogy akrilnak lehessen tekinteni, 85% akril -nitril -monomert kell tartalmaznia. Ez messze áll a juhoktól, az alpakától vagy a növényektől.

Puha, meleg. Elsősorban kötött, őszi-téli sálak, stólák, sapkák kedvelt alapanyaga.

Modál

A modál az egy speciális modern szál. Ez a szál 100 %-ig természetes  celullózból készült. Ezt a celullózt a makkfákból nyerik ki. A modál nagyon hasonló a viszkózhoz. Szintén egy rugalmasságot biztosító anyag, amely annyiban különbözik társától, hogy másképp történik az előállítása, ám a végeredmény mégis szinte megegyezik. Általában a modált inkább keverik, mint önállóan használják fel. A viszkózhoz viszonyítva tartósabb és rugalmasabb anyagot kapunk, amelyet sokféle textillel keverve találhatunk meg.

Selyem

A selyem feldolgozása az ókori Kínából ered, ahol évezredeken át féltették, őrizték a titkát. Még Kr. e. 3 évezredre nyúlik vissza. Egy legenda szerint Hszi Ling Si kínai császárné (i.e. 2640 körül) véletlenül beleejtett a forró teájába egy selyemgubót, ami a hőtől meglágyult és hosszú, finom fonalat eresztett le. Ennek köszönhető, hogy felfedezték a hernyóselymet, majd ebből később ruhákat készítettek.

A kínaiak ugyan gondosan őrizték a selyemkészítés titkát, de manapság már tudjuk, hogy a híres technika négy fő lépésből áll, ezek: az eperfák ültetése és gondozása, a selyemhernyók nevelése, a selyemszál legombolyítása a gubókról, végül a textil megszövése.

A kínaiak tavasszal, két hónapos munkával nevelik a selyemhernyókat. Amikor megjelennek a levelek az eperfákon, kikeltik a tojásokat, majd egy hónapon át etetik őket az eperlevelekkel. A kínaiak szerint a gubókat kényeztetni kell, nevelésük meleg és száraz környezetet igényel. A folyamat következő szakaszában a hernyók egy speciális mirigyváladékot kibocsátva gubót fonnak maguk köré, így válnak bábbá. Ez a báb alakul néhány nap múlva lepkévé, amely meglazítva a gubót kibújik. Így azonban elszakad a selyemszál, nem lehet lefejteni, ezért a hernyót forró levegővel elpusztítják. Ezek után a gubót vízben megfőzik és megpuhítják, így egy gubóból kb. 400–600 méter selyemszál fejthető le. Egy selyemszál nem lenne elég erős, ezért 3–8 szálat fonnak egybe, ezt hívják grège-nek. Minél több selyemszálat egyesítenek, annál jobb minőségű kelmét kapnak.

Mivel elég drága, a kendők, sálak, stólák csak részben tartalmaznak selymet, és keverik más alapanyaggal.

Elasztán

Az elasztán minimum 80% poliuretánt tartalmaz. A rugalmas nyúlása nagyon magas, jól színezhető, a gumiszálnál vékonyabbra gyártják. Többnyire más szálakkal keverve állítanak elő belőle ruházati termékeket. Nagyon sok ruhában felfedezhetjük, formakövetőbbé, kényelmesebbé tesz sok anyagtípust. Vasalásnál figyelni kell, mert magas hőfokon hajlamos hirtelen zsugorodni, összeugrani, elpattanni.

Angóra

Az angóragyapjú az állati eredetű textilipari szálasanyagok egyike, az angóranyúl szőre. Hasonlít a kopásállóbb moherhez, ami az angórakecske szőrzetéből készül. Az elnevezés a török város, Ankara korábbi nevéből ered. Európában mintegy 100 éve tenyésztenek angóranyulat.

A közönséges nyúl (Oryctolagus cuniculus) szőrét a kalapkészítők régóta használják nemez-technikával készített fejfedők készítéséhez. A perzsa-török területen őshonos angóranyúl hosszú, finom gyapja szövésre, kötésre is alkalmas. Egy felnőtt állat évente négyszer nyírható és egy-egy nyírás alkalmával kb. 50 g, 35-50 mm hosszú, 8-16 mikron vastagságú szőrzetet produkál.

A nyúlszőr gyengén nemezelődik, ezért például a nemezkalap készítéséhez higanynitráttal kezelt nyúlszőrt használnak a jobb nemezelődés érdekében. Az angóragyapjúból készült fonalat leggyakrabban a kötőipar használja fel meleg alsóruházati cikkek (bár az utóbbi évtizedekben az angóra alsónemű már inkább különleges divatcikké vált), pulóverek, kesztyűk, sálak, sapkák készítésére, de ajánlják krónikus ízületi betegségekben szenvedő betegeknek, és gyapjú- vagy műszálallergia esetén.

Moher

A moher a moherkecske vagy angórakecske szőréből készül, és az egyik legrégebben ismert és használt természetes szálfajta. Igen érzékeny kecskefajta, nem túlzottan szapora, ezért is olyan drága a gyapja, valódi luxustermék. A legértékesebb az egészen fiatal állatok szőre, mivel ahogy növekednek, egyre vastagabb a szálvastagság, és durvábbá válik a minőség.

Remek szigetelőképessége miatt ajánlják télre, nyári viseletként pedig azért lehet praktikus, mert átereszti a nedvességet. A moher sok jellemzőjében az angórára emlékeztet, kis mennyiségben igazán szép és jó érzés, de ha túlzásba viszik, sok gondot okozhat, a ruha hajlamos hullatni a szőrét és igen érzékeny a mosásra. Általában nem is jellemző a nagyon magas mohertartalom, rendszerint 20-30 százalék körüli arányban használják.

Alpaka

Az egzotikus és még kevésbé ismert alpaka Dél-Amerikából származik. Az állat egy háziasított tevefajta, amely külsőre leginkább lámára emlékeztet, és rendkívül finom gyapjút termel. Az összes gyapjút, szőrt adó állat közül ez a legnagyobb termetű, ráadásul a környezetvédők is pártolják, így az alpaka lehet a luxusipar új kedvence.

Az alpaka melegebb, mint a gyapjú, alig szúrós és természetes víztaszító réteggel is rendelkezik. Ráadásul nehezen gyullad meg, tehát igazi szuperanyagnak tűnik. Nagy kérdés, mi történik, ha a divatipar áttér kasmírról alpakára, vajon akkor is fenntartható marad-e a termelés.

Kasmír és pashmina

A kasmír kasmírkecske alsó pehelyszőrzetét alkotó puha, finom szálból készül, amely vékonyabb és kevésbé pikkelyes, mint a birkáé. A finomabb szálnak köszönhetően a kasmírból készült holmik rendkívül puhák, még a gyapjúra egyébként érzékeny bőr is jól viseli. Annak köszönhetően, hogy a szálak levegősek, jól szigetel, meglepően meleg. Cserébe viszont a kasmír meglehetősen érzékeny alapanyag, legjobb kézzel mosni, hogy minél tovább szép maradjon. Dörzsölés hatására (hónaljnál, táska alatt) sajnos hajlamos a bolyhosodásra.

A kasmírhoz hasonlóan a luxusból indult, majd egyre szélesebb körben elterjedt pashmina eredetileg szintén kasmírból készült, kézzel, konkrétan az indiai Kasmír városában. Később, hogy a növekvő igényeket ki tudják elégíteni, Franciaországban és Nagy-Britanniában gépi iparággá vált a kasmírsálszövés. Jellegzetesen puha, selymes tapintású anyag, lehet mintás vagy egyszínű. A legfinomabbak annyira vékony szálból készülnek, hogy állítólag egy méter széles anyag is áthúzható egy gyűrűn – bár elképzelhető, hogy ez csak legenda. A pashmina szót az utóbbi években leginkább sálakra, stólákra használják, a műfaj világszintű karrierjét valószínűleg az ilyen típusú kiegészítőt viselő sztároknak köszönheti.